Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2018. június 12., kedd

Holtak lábon

Lábon álló holtak. Holt óriások. Egyszer majd eldőlnek.

Ez most nekem nem a dombóvári szerencsétlenség kapcsán jött. A téma, a látvány már akkor megvolt, már fejben összeállt, csak a néhány kép kellett hozzá.
De ha már szóba hoztam, engedtessék meg pár szó annak kapcsán. Ott a vihar egy lábon álló egészséges óriást csavart ki. A tragédia kapcsán elhangzott, hogy a fákat a tulajdonosnak évente vizsgáltatnia kellene szakemberrel. ... Ennyi fát? ...Biztos.

Van annyi szakember, annyi pénz rá, annyi idő, vagy ez megint egy végrehajthatatlan előírás ami viszont ha kell akkor jó menekülőútvonalnak és jó arra, hogy lehessen a felelősséget tologatni?
Nekem egy eléggé mesés helyzetbe illő előírásnak tűnik.

Már csak azért is, mert ott, ahol a szemnek látható módon halott fákat is hagyni kell lábon éktelenkedni, ott hát, azt hiszem még nem mesébe illő a helyzet.
Az animált sorozatban csak kaposvári fák láthatók. Holtak! Lábon álló holtak!
Ott állnak a lakótelepeken, a sétányon, a parkoló sarkában, a ligetben az óvodai játszótér kerítése mellett! Meg még hol? Meg még mennyi?
Most nekem, nagy hirtelen, ennyit sikerült összekapnom egy igen rövid séta alatt. Amelyeket elfelejtettem feldátumozni azok '18.06.10-i képek rövid egy óra alatt.
A többi mai, öt perc alatt! Nos? Akkor mennyi lenne ha bejárom a várost?
Persze, persze! Értem én! Ahol most "nagy hirtelen" olyan kevés lett a pénz, hogy a füvet sem lehet tisztességesen lenyírni -legalább is sokat olvasok róla és látom is-,
ott mitől lenne fakitermelésre?
No persze ezek a lábon álló holtak, zömében holtan álltak már tavaly is, év közben meg lehetett volna őket jelölni, az elmúlt télben meg kidönteni és odaadni tűzifának.
Természetesen oda, ahová kellene a szociális tűzifa!
De ha lenne rá pénz, fegyver, paripa, akkor most is lehetne ezt a munkát végezni, előre gondolkodni, kitermelni, elszállítani és valahol letárolni a télre.

De elmondok a fentiekhez kapcsolódóan egy tegnap látott dolgot, és mindjárt érthetőbb lesz az, hogy mi s miért is nem megy?
Tegnap délután beültem a Berzsenyi parkba (régebbieknek Szabadság park) a játszótérre, s míg az unokák élvezték a játék örömét én meg az örömüket, addig bámészkodtam is.
Rövidesen feltűnt egy férfiember aki fekete zsákkal, lombsöprűvel "serénykedett".
Figyeltem kicsit. Nos a feladata az lehetett, hogy tartsa tisztán a sétányt.
Természetesen azt nem tudhatom, hogy közmunkás státuszban "melózott" vagy a városgondnokság, vagy esetleg a park üzemeltetésére a várossal szerződött cég alkalmazottjaként? Mindegy. ..... Mindegy?
Lehetne beszélgetni arról is, miért nem mindegy?
A végzett munka lényegéhez hozzátartozott a fekete műanyag zsák, a lombseprű és mint kiderült egy műanyag konyhai szemeteslapát!
Kis idő múltán szegényem nekiállt kézzel apró darabkákra tördelni az összesöpört száraz gallyakat, az egyéb szemetet meg, próbálta fellapátolni a zsákba.
Arra volnék kíváncsi, hogy az az észlény, aki egy közterületi takarítást végző személyt ellát egy nyeletlen lapáttal, egy műanyag szemeteszsákkal, az mégis hogy gondolta el? A zsák önmagában nem áll meg! Meg amúgy rakott már gallyakat vékony műanyag zsákba? A nyeletlen lapát meg kombinálva az értelemszerűen hosszú nyelű lombsöprűvel az valamiféle jógagyakorlat előkészítő?
De komolyan! Képzeljétek el!
A nyeletlen lapáttal le kell hajolni bokafogásig, csak azt nem tudom egyenes térddel illik vagy bele lehet-e guggolni, miközben a hosszú nyelet fogod valahol, és sepred a kis műanyag szarra az amúgy merev fémseprűvel, és közben a műanyag zsák összecsuklik mint a csumacekker ... Beszarás!
Látszott is a melóson, alaposan megalapozták a munkakedvét!

Volt anno a köztisztasági munkás (utcaseprő), kétkerekű hulladékgyűjtő taligával, seprűkkel, és speckó lapáttal, amelyiknek hosszú a nyele és a lapátrész 90 fokot zár be a nyéllel. Mellesleg ez utóbbi létezik jobb helyeken, no meg ahol telik rá!
Szó mi szó, nem mindent kellett volna a régi dolgokból elvetni ami bevált.

No meg volt anno a hozzáállás a melóhoz, meg van manapság.
Akkoriban elhelyezkedett dolgozni (alkalmazott volt) és ellátták (felszereléssel, fizetéssel), manapság meg rákényszerítik (közmunka) és szarnak rá ( se felszerelés, se normális pénz)!
Apropó! Se normális pénz, ellátás. Se normális élet, se majd nyugdíj.
Lesz nem sokára egy réteg akik szintén lábon fognak meghalni! Akár egyes fák.
Csak ők majd egyből eldőlnek! Már persze ha a rendszer előbb ki nem vágja őket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése