Talán nem is írnék róla, mert én tán észre sem veszem, mert én amúgy viszonylag keveset járok erre. De annyira nem keveset! Ez a járdaszakasz -pontosítsunk, járdának nevezett szakasz- már olyan régóta megrekedt a sóderágy szintjén, hogy annak ellenére is kénytelen lettem mára már megunni, hogy ritkán járok erre. Nos és akkor azok akik sokszor, esetleg naponta ropognak, zizegnek a sóderen?
Gondolom én, ők is unják. Bosszankodnak. Hallgatnak.
Ez utóbbit nem igazán értem. Miért hallgatnak?
Ez a sóderágy kivitelezésű járda a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola mellett húzódik, épp ezért gondolom, hogy bizonyos időszakokban roppant forgalmas. De más okból is eléggé forgalmas.
De azért az erre járó (botladozó) kommunális adót is fizetők csendben vannak.
Én sóderágyon is nehéz talpas vitéz vagyok, de lelki szemeimmel el tudom képzelni amint két karcsú láb keskeny és vékony talpú tűsarkúban átvonaglik rajta.
Megfordult a fejemben, hogy kiülök oda pár órára, mert kedvelem a szép mozgást!
Ami különösen érdekessé teszi az én szememben a dolgot, az pedig az a tény, hogy a járdák megvannak, elkészültek járda minőségben a Kanizsai úton az iskola felőli oldalon már rég, a pizzéria oldalán mostanság, szintúgy elkészült a Vásártéri úton is pontosan addig ahol látszik a fotón s ott vége! Elfogyott a lóvé? Vagy az a senki földje?
Furcsa volna ha az lenne egy közintézmény mellett!
De hát a jelek szerint az erre élőket, erre járókat nemigen zavarhatja ha már oly régóta koptatják a sóderen a lábbeliket, boka és térdízületeket.
Csak gratulálni tudok a városrész önkormányzati képviselőjének is, nem tudom ki ő, kideríthetném, de ha őt nem érdekli ez a csúfság, akkor engem miért érdekelne a személye? Bizonyára ő nem jár erre. vagy ha igen akkor kocsival.
Kocsival! ... Helyesbítek. Autóval. Mert például babakocsival "hétszentség", hogy nem!
Ez az akadálypálya rendszerbe illő járdaszakasz külön kihívás lehet a babakocsis anyukáknak is, a kismamáknak is, a járókerettel, bottal járóknak is, de amúgy az időseknek és más okból nehezen járóknak is és hát még sokaknak.
Hallgassunk tovább, vagy esetleg beszéljünk róla végre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése