A Rékákért (†)

Rékát (†) ütötték, verték, fogát kitépték fogóval, testét cigarettával égették, körmei alá tűket vertek és felszaggatták, lábujjait törték, számos alkalommal felakasztották és az utolsó előtti pillanatáig lógatták, máskor villannyal csapatták. Pókerjátszmákon az ő megkínzása, megverése volt a nyeremény. Osztották a lapot a piszkos játszmákon, csak Réka (†)  nem kapott lapot. Egyet sem. Még a legkisebbet sem! Esélyt sem!

Mostanra halott a fiatal, 25 éves lány. Amin átment, amit megszenvedett a hónapok során, hát azt kell mondjam: -szerencséjére halott! Megváltást nyert a halállal.
De kétlem hogy nyugalmat is. Még életében láthatta az őt néző nagybátyját is, miközben meggyötört testét villanyozták  Tőle sem kapott segítséget, hiába is várta!
Nem tudom mi lehetett számára megrázóbb és nagyobb csapás?
A testét sújtó áram, avagy a lelkét sújtó tekintet?

Elmebeteg állatok martaléka lett egy fiatal test és lélek. Az is ölte, kinek a segítésére szegődött. Ha nem is tevőlegesen, de azok is ölték, kik látták, avagy sejtették baját, szorultságát. Rékát (†) sodorta a falka! Sodorta, vitte a halálba a sok vérszagtól megrészegült állat, miközben kik segíthettek volna rajta, csak nézték a véres tusát.

Ha most, most hozna valaki egy kérdőívet a halálbüntetés visszaállítására ... hát én bizony aláírnám! Aláírnám minden észérv s hivatkozás ellenére.
Mert vannak az érvek és vannak a Rékák (†)! Egyre többen vannak!
.