Nem is volt időm másra, mint az ablakon bámészkodni kifelé, vagy belül nézelődni.
Felültem hátul a kakasülőre és ezzel szerintem ki is vívtam a mindenkori felszálló ifjúság nemtetszését. Ott leghátul a hosszú soron ők szoktak tenni-venni, most meg nem lehetett az "öreg Bohóc" miatt. Odafelé menet még megpróbálkoztam az újságolvasással, de részint hamar ment, másrészt eluntam a szavak "kergetését". Ott hátul, ott pattog leginkább az ember segge alatt az ülés. Utána már csak a tájat csodáltam. Szép a magyar táj, csak sok benne már a siralmas. No, azt majd, egy más alkalommal. Visszafelé meg, akkora ködben jöttünk, hogy nem sok újat mutatott a vidék, ezért ókor a felszállókat figyeltem. Érdekesek az emberek. Főleg a viselkedésük. Tanulságos, meglehet megírom egy külön fejezetnek. Most azonban a menő!
Már néhány órányi út elfogyott, mikor felszállt. Susogós, kapucnis dzseki szőrme szegéllyel, hímzett farmer és rikítóan színes csuka, enyhe borosta és Winnetoura hajazó kampós hefti. Felült a "kakasülőre", a másik oldalra. "Jó" volt a parfümje. Vagy több is volt? Ütős, na! Ha feleannyit szánt anyagiakban fürdővízre, akkor simán megtölthetett egy huszonöt méteres feszített víztükrű sportmedencét. Órákig illatozott ott nekem. Még most sem nyertem vissza a szaglásom teljesen. Ha reggelig sem javul, akkor úgy teszek mint a sámánok. Ások egy gödröt az erdő szélen, beledugom a kobakom és szívom a föld illatát tisztulásig. Rövid ideig bírta hangtalan. Aztán hirtelen, elegyedett. Szóba. Feltette a költőit. -"Mikor érünk oda?" Jó volt a kérdése, de hát hová? Tudta a franckarika, hogy meddig óhajtott illatozni. Mint kiderült, végig. Nekem végig!
Na ebből a kérdésből lett a beszélgetés. Eléggé érdekesen, illetve a stílusa nekem kissé szokatlan volt. Rágott ezerrel, olykor pattintott vele, majd minden átmenet nélkül belekezdett egy nótába. Úgy az első soráig. Aztán újfent csámcsogott, majd ugyanolyan hirtelenséggel kapott bele valami közlendőbe, vagy egy kérdésbe. Egy alkalommal meg villámcsapásszerűen aludt el. Mint egy Rejtő figura! Úgy is ébredt. Meg sem próbálom párbeszédben visszaadni! Nekem az nem menne. Sok mindent megtudtam róla. Mert ha nem csámcsogott, pukkantgatott a rágóval, akkor dumált. Úgy félhangosan. Szerintem az egész busz hallotta, nem csak én, mert ezek a gépek már csak döngicsélnek, nem mint a régi faros. Például, hogy nemrég vett egy "szabot", de van egy "áhatosa" is. Mindegyik sötét metál, meg full extrás, meg bőrüléses, meg turbós, meg kétezres, meg 260 a vége. Néha a rosseb sem tudta éppen melyiket dicséri. Aztán az is kiderült, ami bennem is motoszkált, hogy mit keres a buszon? Mert az Audin épp elfogyott a műszaki, a Saab meg túl bonyolult. Azt mesélte, annyi benne a gomb, hogy képtelen megjegyezni a funkciókat. Mesélte, az eredetvizsgálaton megnyomott egyet, aztán mikor érezte a segge alatt a melegséget, akkor kiugrott ijedtében, mielőtt bennégne. Nem marháskodok! Becs szóra! Ő mesélte. A szerelők magyarázták el neki az ülésfűtést. Meg, még szokni kell a gépet, mert nem meri megküldeni, amúgy meg nyugdíjas jeggyel jön és az kurva olcsó. Tényleg az. A korát elnézve nem lehetett nyugdíjas, lehetett tán harminc. Ránézésre nem volt testi baja, meg amúgy is azzal dicsekedett, hogy Ausztriában szedte meg magát és persze dolgozta félig halálra. Így aztán arra jutottam, nem fizikailag rokkantosították le.
Megtudtam egyet s mást a barátnőiről -több nagyvárost is felemlegetett ennek okán-, no meg hogy épp ég a bele a sok kolbásztól, savanyútól. A hosszú pihenőn el is vágtatott, hozott kroaszant, narancs italt. Evett, ivott, énekelt egy sort, majd beszélt. Legtöbbet a bőr ülésről, meg a full extráról, alufelniről, csillogó sötét metálról. Rendes volt, mert megkínált narancslével. Én azonban jól bírom szomjan. Mint a teve. Főleg, ha a "jaffa" tetején visszaköpködött tésztadarabkák úszkálnak. Nem ez a lényeg. A szándék.
Aztán hirtelen elvágtatott megint és szotyizva jött vissza. Azt sem szeretem, hiába kínált szegény. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy láttam amint puszta kézzel fújta ki az orrát menetben. Mint régen a kocsisok. No mindegy. A szándék!
Mikor befutottunk "menjen csak főnök" felkiáltással előre engedett. majd jó egészséget kívánt és elviharzott. Pár per múlva láttam az utca túloldalán, hóna alatt egy új üveg üdítővel és siettében is tömte magába a friss kroaszant.
Eszerint, bolt nem maradhat rejtve előtte! Hiába no! Ha ég a beled ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése