Így látom én most Kaposvár lakóit a gumi olvasztó ügyben.
Csak én ezt nem tekintem bölcs dolognak!
Jövök-megyek a városban. autó is én is felszalagozva mint a parádés ló és senki nem kérdi meg, mi ez vándor?
Észre sem veszik! Vagy nem akarják!
Nem látják, nem beszélnek róla, így nem is hallják ... mert csak mondanám!
Jó, jó! Nem vagyok már nyeretlen kétéves naiva, nyilván nem várom el vadidegenektől, hogy lenyomjanak kérdésekkel mint anno Torgyán a parlamentet.
De azok sem aki ismernek, azok sem akik legalább látásból ismernek, közöttük azok sem, kikkel leállok egy csevejre, vagy csak egy rövidebb kérdés-feleletre.
Ebben a városban, esküszöm, tök felesleges a többségnek valamiért is elnézést kérni, hisz mást sem tesznek, mint elnéznek ... elnéznek a lényeges dolgok mellett!
Félreértés ne essék, az nem én vagyok, hanem a gumi csoffasztó ügye!
Amiatt, mert most igazán hitetlenkedve állok ez előtt!
Szkeptikus ugyebár azt jelenti: kételkedő, hitetlenkedő, bizalmatlan, gyanakvó.
A szkeptikus ugyebár olyan ember, ki nem fogadja el a dolgokat feltétel nélkül, hanem kritikusan szemléli és fontos szempontja a bizonyíték!
Hát, hogy s miként lehetne akkorát kiáltani, ami nem a pusztába megy ki, hanem a fülekbe?
Bemegy, megrezegteti a membránt, nem vész el a tekervényekben, hanem ad egy impulzust a féltekének (fütyülök rá melyiknek) ahol felébreszti az emberekben szunnyadó szkeptikus vénát!
Tudom! Sokkal kényelmesebb úgy üldögélni mint a három kis majom, de ... én nagyon nem szeretném, ha valamelyik utánunk következő generáció tagjai meg úgy ülnének, mint Deák Mercédes grafikusművész koponyái! A különbség ... csak az életünk!
Nem szeretnéd, nem szeretném, de így fognak.
VálaszTörlés