Két, álszent aláírás

Járom a terepet és gyűjtök. Naponta szembesülök mint elutasító indokkal, hogy nem meri aláírni a munkahelye vagy munkája miatt.
Beszélnek munkahelyekről, hol a vezető szankciókat emlegetett az aláírás miatt, de arról is meséltek nekem, megesett magánvállalkozással is, hogy szankcionálták egy a közösségi megosztóra tett véleményét, magyarán, onnét nem volt megrendelése.
Nem tudom ezeket a történeteket leellenőrizni, azt sem tudom, mennyi benne az igaz, s mennyit nőtt mint anno a mondák? Nem is az én dolgom lenne! ... Na kié? Kiké?
Az azonban biztos, bujkál az emberek egy jó részében a jelenlegi hatalommal szembeni félelem, a bizonytalanság, a bizalmatlanság!
Pont ezért, az, hogy Szita Károly és Gelencsér Attila aláírtak egy népszavazási íven, az számomra, az én szememben egy roppant mód álszent gesztus!
Ha igazak a tiltások, és ugyan mi okom lenne kételkedni, mikor már sokadszorra mondják a szemembe és nem csak az enyémbe, de más gyűjtők is megtapasztalják, tehát ha igazak, akkor a tiltást megfogalmazók ha erre utasítást nem is kaptak, de bátorítást esetleg igen, vagy csak azt, nem félnek szankcióktól.
Akadályozzák csak nyugodtan a demokrácia működését, fenyegessék csak bátran az alárendelteket, bajuk ha kiderül is, nem lehet belőle!
És eredményes a vírus! Mert terjednek a szóbeszédek, s beszarnak olyanok is, kiket soha nem ért fenyegetés, nem is érhetne, de mondják fő a békesség.
Innét ered a politikától való elhatárolódás. Mert könnyebb azt mondani, hogy ez politikai kérdés és én nem vehetek részt politikai ügyekben. Könnyebb ezt mondani, mint azt, beszartam, félek, gyáva vagyok mint a nyúl, beveszek minden maszlagot, nyugodtan nézzenek csak hülyének, baleknak, másodrangú állampolgárnak, és inkább legyen elnyomás szagú az életem, nem kell a demokrácia!
Akkor nem kell gondolkodni sem, majd megmondják a fejesek!
Visszatérve a két aláíróra. Ezekkel a dolgokkal, ők nagyon is tisztában vannak, jobban mint én! Ha őszinte gesztus volna az aláírásuk, akkor felszólítanák a szavazási ívek aláírására a táborukat, híveiket, szimpatizánsaik és leginkább azon intézményi vezetőket akik kiadtak tiltást, nemtetszést. Vagy ha csak felőlük az ebbéli gyanú szellőcskéje is lengedezik! Ehelyett látványosan aláírnak, majd kussolnak!
Nem teszik meg a felszólítást! Sőt!
Mint hallom vissza, a megfélemlítés folyik tovább. Egyik nap, már egy "úr" arra is vetemedett, megpróbált kitessékelni az egyik lépcsőházból. Közös térből, s ráadásul nem őt kerestem, hanem a szomszédját! Nagyon nagy szerencséje, hogy időben észhez tért és annál nem ment messzebb, mint hogy rám tette a kezét. De azt sem veszem szívesen! Megvan az a bejáratott köröm, akik engem tapogathatnak.
Azért mert effélére vetemedni, mert erre kap bátorítást! Évek óta! Az erőszakos véleménynyilvánításra, az erőszakos ügymenetre a mások véleményének, jogainak semmibevételéről, eltaposásáról lát példákat. Azt látja, ebben a városban csak egy "színű" vélemény lehet! A többinek kuss!
Én nem hiszem, hogy a két aláíró ne tudna a megfogalmazott tiltásokról, a megfélemlítési kísérletekről, heccelésről. És nem határolódnak el!
Pedig, ha semmi közük hozzá -tegyük fel elhiszem-, felhatalmazásuk, jóváhagyásuk nélküli alsóbb vezetői önkényeskedésekről lenne szó, akkor is kőkeményen el kellene határolódniuk! De nem teszik! Hallgatásuk beleegyezés, utólagos szentesítés!