Úgy is fogalmazhatok, hogy a hétvége volt az utolsó "kanyar" és a kanyarból kijőve ráfordultunk az utolsó egyenesre a cél előtt!
A célegyenesre! Kétségem nincs a győzelmet illetőleg, de azért a verseny akkor szép igazán,
ha az utolsó egyenesben, belehúzunk.
A győztes eredmény mindig szép, de mindig lehet szebb!
Tudom, már nem egyszerű. Már többet kell menni minden egyes aláírásért. Visszanéztem és lejártam én is, a már több ízben megjárt lépcsőházakat, célirányosan azokat az ajtókat amelyek eddig egyetlen alkalommal sem, egyetlen napszakban sem nyíltak meg. Nem könnyű már! 60-70 kopogtatásból féltucat aláírás jött ki. Mondhatni nem sok. De aki a kicsit nem ...
Mellesleg meg, mihez képest nem sok? A nullához képest ....
Mondtam már, csak ismételni tudom, minden egyes aláírás számít.
Én egyért is visszamegyek. Ahol egyet ígérnek, mert aznapra, akkora ér haza valaki, és hívnak, hát ott leszek!
Holnap, sajnos nem sokat tehetek. Megyek, de nem gyűjtő útra. ..... Békesség őneki!
Az élet azonban nem állhat meg, gyűjtsetek hát helyettem is holnap s a két utolsó napon ott leszek! Talán még vannak járatlan flaszterek, vagy ha nincsenek, hát még egy ismétlő túra. Egy aláírás is számít! Egy mindenkiért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése