Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2016. július 10., vasárnap

Az utolsó egyenes

Úgy is fogalmazhatok, hogy a hétvége volt az utolsó "kanyar" és a kanyarból kijőve ráfordultunk az utolsó egyenesre a cél előtt!
A célegyenesre! Kétségem nincs a győzelmet illetőleg, de azért a verseny akkor szép igazán,
ha az utolsó egyenesben, belehúzunk.
A győztes eredmény mindig szép, de mindig lehet szebb!
Tudom, már nem egyszerű. Már többet kell menni minden egyes aláírásért. Visszanéztem és lejártam én is, a már több ízben megjárt lépcsőházakat, célirányosan azokat az ajtókat amelyek eddig egyetlen alkalommal sem, egyetlen napszakban sem nyíltak meg. Nem könnyű már! 60-70 kopogtatásból féltucat aláírás jött ki. Mondhatni nem sok. De aki a kicsit nem ...
Mellesleg meg, mihez képest nem sok? A nullához képest ....
Mondtam már, csak ismételni tudom, minden egyes aláírás számít.
Én egyért is visszamegyek. Ahol egyet ígérnek, mert aznapra, akkora ér haza valaki, és hívnak, hát ott leszek!
Holnap, sajnos nem sokat tehetek. Megyek, de nem gyűjtő útra. ..... Békesség őneki!
Az élet azonban nem állhat meg, gyűjtsetek hát helyettem is holnap s a két utolsó napon ott leszek! Talán még vannak járatlan flaszterek, vagy ha nincsenek, hát még egy ismétlő túra. Egy aláírás is számít! Egy mindenkiért!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése