Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2016. július 31., vasárnap

Emlékül

Eltettem emlékként. Vagy emlékeztetőnek?
Ránézek erre a kis masnira és az jut eszembe az egyszerű dolgok igen nagyszerűek tudnak lenni.
Mert nem roppant egyszerű? Két kis szalagocska, még csak ösze sincs varrva ...
Mennyire egyszerű! S mennyi munka lett beletéve mire igazi szimbólum lett! Igazi logó!
Merem állítani, már nem csak Kaposváron ismert.

Engem személy szerint sok-sok emlék kapcsol hozzá. Szép is, kevésbé szép is. Utóbbit majd elfelejtem. ... Egy fenét fogom elfelejteni! Majd megszépül.
No de, vissza a masnihoz! Azt sem tudom, ki tervezte? Vagy kik?
Amennyit én hallottam erről, csak annyi, női elmék, kezek munkája.
Megkedveltem. Nekem nem a gumiégető, nem az elhibázott és széthúzáshoz vezető polgármesteri, közgyűlési döntés jut róla eszembe.
Eltettem hát emlékeztetőként, emlékként. Meg hát ... nem bánnám, ha folytatná "életét". Én úgy gondolom, szép, nemes a cél is a győzelem is ami most már visszavonhatatlanul kapcsolódik hozzá, túl szép, túl nemes ahhoz, hogy csak úgy elhaljon a szalag.
Kinek, kiknek a fejéből született, Ki, kik viszik tovább? Ha viszik!
Ha az én szellemi termékem lenne, én levédetném!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése