Oszolj!

Oszolj?
Szigorúan véve a "gumiégető" ügynek vége. Vége? Úgy tűnik. Nem lesz. Nem épül meg. Mondjuk, győztünk. Győztünk?
Ha csak az üzem nem létét,  nem megvalósítását nézem ... csapó! Vége!
Akkor oszolj?
Nagyon sok embert húzott be az ügy egy táborba (csoportokba). Jöttek a hívó szóra, vagy anélkül, meggyőződésből, tenni akarásból.
Megvívtuk, megharcoltuk, megtettük.
Győzelemre vittük. Ki így, ki úgy, ki azt, ki meg amazt tett. Tette, ki mit tehetett!
Ezt a projektet befejeztük. Ha szigorúan veszem, ezért jöttünk össze!
Akkor oszolj lesz? Várnám a választ. Én szeretem tudni a dolgokat.

Bennem merültek fel és maradtak ... kérdések is, kétségek is és főleg a tanulság!
Ez a néhány ezer ember, köztük az igen aktív százak, vívták ki, vitték sikerre a demokráciát, mutatták meg a kétkedőknek, hogy nem igaz a pesszimizmusuk, nem igaz, hogy ha a fejünk tetejére álluk, ha össze is szarjuk magunkat, itt akkor is az lesz amit a nagyúr és követői akarnak. Megmutattuk a megoldást!
Még akkor is mi mutattuk meg, ha most mindenütt azt akarják elhitetni, önként és dalolva vonultak vissza, értünk a lakosok egységéért vonultak vissza.
Lóágyékot!
A nyomásunkra, az aláírók nyomására vonultak vissza, nem dalolva hanem fogcsikorgatva és pont azért, mert nem szartuk össze magunkat. Mi nem!
Akkor oszolj? Nincs semmi tennivaló? Nem is lesz?
Vagy végre levetkőzzük a sokat hallott "érvet": -én nem akarok politizálni, nem ártom magam politikába! Miért? Eddig mit tettünk? Kő keményen politizáltunk, azért nyertünk!
Mert, sokadszorra mondom el, a politika a közélet és a közélet történései.
Aki részt vesz tevékenyen a közéletben az aktívan politizál, ki nem tesz semmit az pedig passzívan politizál. A passzívval nem lehet győzni!
De a passzív politizálás igen jó kibúvó, mentség a tétlenségre és igen jó arra, másokra tolni a döntés felelősségét. Kaparja ki más a gesztenyét!
Na milyen a győzelem íze? ... Oszolj legyen?