Addig én kiképeztem, magam és mások. Gyakoroltam, gyakorlótérre jártam. Gyakorlatokon voltam, lövészeteken, szolgálatban. Készültem a haza védelmére. Készültem ölni és ha kell meghalni. A hazáért halni! Ahogy az eskü kötelez!
Mi is zavar engem igazán? Mint Bohócot. Mondom. Nem lesz egyszerű összeszedni, de azért mondom. Sok minden van ami igazán zavar. Sőt, nem csak hogy zavar, de bánt, vagy dühít.
Igazán zavar, hogy bár én maradéktalanul eleget tettem az eskümben foglaltaknak, mégis ellenemre tesznek. Nem is akármilyen szinten és módon. Igazán zavar, hogy azok fordulnak ellenem, kik addig képezhették magukat az állam költségére, míg én a hazámat szolgáltam. Kétségbe merik vonni az eskümet, de közben -ha szólok- arra hivatkoznak, hallgassak mert eskü kötelez. Olyan színben tüntetnek fel, mint aki nem akar dolgozni.
Nem én kértem magam nyugállományba, hanem úgy alakították a helyzetet.
Huszonöt évig volt rajtam az egyenruha, közben húsz éven keresztül átszervezték a "céget", létszámában majd a hatodára zsugorodott. Zavar a hazugság, hogy menjek vissza dolgozni, mikor nincs hová.
Zavar a minden eddigi joggyakorlattal szembe menő elképzelés és visszamenőleges hatállyal egyoldalúan piszkálnak bele az életembe. Igazán bánt, hogy huszonöt év hűséges szolgálat után elveszik azt amiért dolgoztam és amit a munkámért ígértek és kaptam.
Most meg visszaveszik!
Én nem vehetem vissza sem az eskümet, sem a hűségemet, sem azt amit leraktam az asztalra. Anno nem tülekedtek a helyemre sem az Orbánok, sem a Répássy sem pedig a Lázár félék. Nem akartak olyan helyen szolgálni, hol a parancsnok -bírósági ítélet nélkül is- akár harminc napra is korlátozhatta volna a személyi szabadságom ha vétek. Ahol az év 365 napjából 180 napot töltöttem távol a családtól. Ahol nem számított sem ünnep, sem családi esemény, sem időjárási szélsőség. Semmi nem számított ha menni kellett!
Egy számított: -Parancs! Értettem!
Lehetett bármi gondom, problémám, óhajom, sóhajom, kérelmem, sérelmem, okom, érvem. Nem számított, ha menni kellett. -Parancs! Értettem!
Én tudom, mit tettem a huszonöt év alatt. Tudom, mennyit tettem, mennyit érek!
Igazán dühít, hogy ezt is el akarják vitatni tőlem és azt is, ami érte járt.
Százakat képeztem ki, ezrek felett parancsnokoltam a negyed század alatt. Milliós, tízmilliós technikákat kezeltem, fegyvereket. Vittem embert, fegyvert, technikát magammal rekkenő hőségben, esőben, sárban, viharban és hóban, fagyban, ítéletidőben. De mindig mindenkit és mindent hazahoztam épen, egészségesen. Mindenkit! Haza adtam a szeretteiknek mindenkit, kik velem szolgáltak!
És erre, most nem lehetek büszke? Nem?
A negyed század alatt legalább félszáz alkalommal állhattam parancsnokaim elé és mondhattam: -"Hazámat szolgálom"! Mert úgy dolgoztam, úgy tettem a kötelességem, ahogy megkövetelték! Ahogy megkövetelte a haza! Fogadalmat tettem! Ahogy esküdtem!
És erre most nem lehetek büszke? Nem?
A kurva hétszentségit, hát mire lehetek, ha erre sem?
Emlékezzek még? Vagy ennyi is elég? Elég ............................
Tettük a kötelességünk, amit elvártatok tőlünk. Amire szerződtünk! Amire esküdtünk!
Tettük eskünkhöz híven és a szívünk akaratából.
Most ellenünk fordultok? Ellenünkre tesztek? Mi a bűnünk? ........
Ölni és meghalni készültünk a hazáért. Értetek is!
Kemény egy élet volt. Keményen meg is fizetünk a hűségünkért! .... Ti mire esküdtetek? Mire?
.
Sokan csak azt látják, hogy békeidő van. Azt, hogy a mai teljesen leépített katonaságtól korán lehet nyugdíjba is vonulni, "de jó nekik"! Plusz ott vannak a régi sérelmeik, hogy őt mennyit szívatták a sorkatonaság alatt! Mert rendet és fegyelmet követeltek tőle!
VálaszTörlésSajnos -most nagyon nem leszek szimpatikus, de ezt látom-, tele van ez az ország gyenge és jellemtelen emberekkel, akikkel mindent el lehet hitetni, és akikkel mindent meg lehet tenni!
Mindegy, hogy lánglovag, zsaru, katona, pedagógus, orvos, vagy bármely más szakmai ágazat dolgozóját érik az atrocitások, csak éppen ne azt, amelyikben ő dolgozik. Mert más sorsát akkor is irigykedve nézik, ha nincs miért, és örülnek ha tőlük vesznek el, és nem tőle. Mert ilyen lett a magyar.... Régen nem ilyen volt!
Én nem voltam már katona, de édesapám igen! Gyerekként sokat tűrtem a hiányát, mert akkoriban még tényleg az év felét gyakorlatokon töltötték, távol tőlünk. Mit kapott érte? Jóformán semmit! Most pedig a büszkeségét is el akarják venni! Hát én büszke vagyok rá!
"Magyar mentalitás."
VálaszTörlésHa nekem nem lehet jobb, akkor nem baj ha másnak lesz rosszabb.
Biztos vagyok benne apád is büszke rád!
Köszönöm fiam! Jól mondta a bohóc. Én is rád!
VálaszTörlésTudjátok mi a szomorú számomra?
Még tíz éve azt mondtam: -"fiam gondold át, légy katona".
Most áldom az istent, hogy nem erőltettem!
Még hat éve azt mondtam: -"fiam gondold át, légy rendőr".
Most áldom az istent, hogy nem sikerült neked.
Még tíz éve azt mondtam: -"maradjatok idehaza fiatalok, le kell váltani a régieket, kellenek az értelmes fiatalok. Ne meneküljetek hanem készüljetek. A hazának szüksége van rátok!"
Ma már attól félek, hogy egyszer hangosan is kimondom: -"ha lehetőségetek van .....
De már nem mondom senkinek, hogy maradjon. Inkább hallgatok.
Félek kimondani. Én erre a hazára tettem esküt, fogadalmat. Nem egyszer. Ötször!
Ha kimondom úgy fogom érezni magam, mintha árulást követnék el!
Amikor a fiam pályaválasztás előtt állt, dettóra így gondolkodtam én is...hála az égnek, Balázst egyik sem vonzotta.Atyavilág! Most hogyan néznék a szemébe?
VálaszTörlésSokáig nagyon szerettem volna rendőr lenni. Pár éve hajszálon múlott csak, hogy nem mentem el. Akkor még sajnáltam én is, most már nem nagyon. Ám a jelenlegi szakmámban sem lehetek boldog, bár a gyerekek legalább sok örömet okoznak. Abból azonban nem lehet megélni...
VálaszTörlésKedves Bohóc!
VálaszTörlésKöszönöm szenvedélyes bejegyzéseid. Katonák, rendőrök, tűzoltók, mentősök tisztelője vagyok, és mindazon elhivatottaké, akik a hátukon cipelik ezt az országot. Az édesapám katona, igazán remek ember. Alázattal, és odaadással dolgozott hazájáért, mely sokat követelt tőle. És ő helyt állt a legnehezebb időkben is. Kiváló munkaerő, éles eszű, hűséges, tanult ember. Számomra igazi példakép, büszke vagyok rá. Határozott, erős kézzel fogta össze embereit, mialatt empátiát csempészett egy olyan közösségbe, amit úgy hívnak, hogy hadsereg.
Felnevelt, erkölcsös létre, kitartásra, fegyelmezettségre, hazafiasságra szocializált. Anélkül is tudom ki vagyok, hogy az utcán lengetném a lobogót. Pályája az enyémet befolyásolja, embertársaim segítésével, egészségével foglalkozom az egészségügy színterén.
Nem akart nyugdíjba vonulni, mégis belekényszerült. Most jogtalanul elveszik tőle azt, ami neki jogosan jár. Ahogy ezt teszik sok más családdal. Megalázzák azokat, kik véres verejtéküket adták azért, hogy mások nyugodtan hajthassák álomra fejüket.
Köszönöm, hogy elmondhattam, kikívánkozott, más családok nevében is mondhatom, kiket szintén árulóknak neveztek, hogy ez FÁJT! MM
- Most "sír" a Bohóc.
VálaszTörlés- Még mindig.
- Te viszont ne "sírj". Most tévedsz Joe.
Neked nem szakmád van hanem hivatásod! Mint nekem is!
Igenis lehetsz boldog és sikeres a hivatásodban! Mint én is!
Csak most nem becsülnek érte megfelelőképp. Mint ahogy engem sem!
De nálad az esély.
Mert téged egyelőre nem!
Engem meg már nem!
Dzsini! Ez nagyszerű monológ! Nagyszerű!
VálaszTörlésA Bohóc leveszi kalapját és meghajol neked!
De az "előadásnak" még nincs vége. :)
1972-től 2000.december 31-ig voltam hivatásos katona.Szívemből szóltál "Bohóc"
VálaszTörlésJártam nálad anno. Most pedig te. Köszönet érte. :)
VálaszTörlés