Ha sírni látod ...

Annalíz volt oly aranyos, hogy nekem ajánlotta ezt a felvételt a "jrnpltrk" blogban. Ennek a dalnak a "vezérszólama" lett az én blogom "mottója" is. Azt is Annalíznek köszönhetem. Megtiszteltetés számomra az Ő kedvessége, hisz még igencsak rövid életű a "...tükör...". Remélem nem marad az! Hacsak "csúfos" véget nem érek.


Nem azért, mert nem bízok a pozitív változásban. Bízok én. A politikában, politikusokban és főleg a jelenlegi hatalomban nem bízok. A változásban bíznom kell, mert nem "Isten kegyelméből" vannak ott, hanem a "mi akaratunkból". Úgy látszik erről megfeledkeztek. Pedig nem kellene. Kopik az a kétharmad, kopik rendesen. Olyannyira, hogy már nagyon nem elegáns lépten-nyomon azzal takarózni. Főleg, mert nem a választópolgárok kétharmadát nyerték el, hanem csak azokét, kik elmentek szavazni. És azért sem elegáns a hivatkozás, mert a kampányolás során szó nem volt erről, amit most folytatnak. Szó nem! Remélem lesz pozitív irányú elmozdulás, nem is nagyon izgat a módja.
Nekem teljesen mindegy, melyik párt égisze alatt igazgatják az országot. Egy a lényeg! Azt tisztességes módon, becsülettel, mindenki -nem csak az "elit"- érdekének figyelembevételével tegyék. Egyszóval demokratikusan. Akkor is lesznek kárvallottak és sértettek. De nem ennyi!
Viszont a blog akkor is megmaradásra szánt. Mindig lesz valami, amit érdemes szóvá tenni és megvitatni.

A Bohóc sír, míg lesz miért, lesz kiért! Azután már csak nevettetni akar.