Zsaru ...

Hosszú-hosszú napokon, hónapokon és éveken át. Negyed századnyi idők során. Azokon a napokon, mikor a Viktorok, Róbertek, Jánosok, Péterek, Pálok és Zsófyk élték békésen az életüket. Dolgoztak, pihentek, szórakoztak, nyaraltak, feküdtek a párjuk mellett vagy ölelkeztek, nézték gyermekük álmát .....
Én róttam az utcát, a szőlőhegyeket, külterületeket.
Az elhagyatott helyeket, a putrisort, a villákkal övezett utcákat. Láttam a fényűzést is és láttam a nyomort. Róttam az utcákat napsütésben, szélben, fagyban, esőben és hóban. Jártam az utam. Jártam a nyomában. A bűn nyomában. Ott voltam a kocsmai verekedésnél, mikor előkerült a pillangó kés, mikor a lecsapott végű sörösüveggel mentek torokra. Ott voltam. A füstben, bűzben, vérben és szitokban. Ott voltam a közúti balesetnél, mikor a kukorica kombájn vágóasztalára szaladt személykocsiban ült a halál. Ott voltam, mikor a kivilágítatlan lovasszekeret érte utol a motoros. Láttál te már XX. századi "kopjatörést"? Mikor a vendégoldal hosszú, törött rúdján lóg a motoros? A mellén be, a hátán ki és ott fityeg a véres lapockacsont. Láttál?
Ott voltam a vasúti szerencsétlenségnél. Mikor a NOHAB elkaszálta a sorompórudak közé szorult traktort. A középkorú mozdonyvezető összefüggéstelenül, zokogva, el- elcsukló hangon mesélte a történteket. A taknyát sikálta össze -olajos ökleivel- a nyálával és könnyeivel, mikor oda ért, hogy a szerterepülő vasak letépték a traktoros fejét és a pörgő, forgó fej "benézett" a mozdony ablakán. Azt mondta, beleőrül abba a tekintetbe!
Vagy inkább arról az időszakról emlékezzek, mikor fegyveres bűnözőt üldöztünk és kilőtte mellőlem a társam? Arról meséljek, hogy milyen érzés volt ember ellen fordítani a fegyvert, még ha gyilkos is? Vagy inkább az érzésről, amit a vérében tekergőző és haláltusáját vívó bajtársam látványa okozott? Özvegyet, árvákat hagyott hátra. Teljesítette a kötelességét.
Amire felesküdött!
Vagy inkább arról meséljek, hogy mindeközben vicceket gyártottak rólam, semmibe vettek, megvetettek, leköptek, gyaláztak? És nem védett meg senki. Senki akit szolgáltam!
De tettem amire esküdtem!
Vagy arra emlékezzek inkább, mikor kővel, vassal, tűzzel hajigáltak? Mikor Molotov koktéllal törtek az életemre? Mikor a társaimra rágyújtották a vízágyút?
Vagy arról beszéljek, hogy milyen érzés volt nézni őket és nem tenni semmit értük? Mert addigra már teljesen a politika játékszere voltunk. Bizonytalanok. Ha tettük a dolgunk az volt a baj, ha nem akkor meg az! Szolgáltunk és "féltünk". Próbáltuk tenni, amire esküdtünk!

Emlékezzek még? Vagy ennyi is elég? Elég a borzalomból ............................

Tettük a kötelességünk, amit elvártatok tőlünk. Amire szerződtünk! Amire esküdtünk!

Tettük eskünkhöz híven a szívünk akaratából. Mert meg nem fizettetek!

Most megint ellenünk fordultok? Ellenünkre tesztek? Mi a bűnünk? ........

Ti tettetek a politika játékszerévé, bizonytalanná, "kitaszítottá" .....

Kemény egy élet volt. Keményen meg is fizetünk a hűségünkért! .... Ti mire esküdtetek? Mire?