Ahogy azt megígértem, megkezdem a katonai tárgyú, emlékű írások áttelepítését erre a blogra.
Itt a helyük. Itt is!
- Egy kései köszönet!
A fiatal katonára nem várt egyszerű feladat.
Nem megoldhatatlan, de nem is egyszerű.
Parancsot kapott, hogy készüljön fel őrszolgálat ellátására és mint leendő őrparancsnok tevékenyen vegyen részt az őrség tagjainak felkészítésében is.
Az alegység ahol szolgált csak nagyon ritka alkalmakkor adott fegyveres őrszolgálatot, leginkább ha besegíteni kellett. Sok szolgálatot adott az eltelt majdnem egy esztendő alatt, leginkább belszolgálatot, abból talán ő adta a legtöbbet a tisztesek közül. Őrségben azonban még egyszer sem volt és most egyből őrparancsnokként.
Akár dicséretként is felfoghatta parancsnoka szavait. -"Önre gondoltam, mert megbízható ember kell. Különösen most." Most arra gondolt ez szép, de nem csak erről van szó. Ez egyben megmérettetés is lesz, egy a még előtte álló sok közül, azért mert továbbszolgálatra jelentkezett. Meg kell felelni! Aztán eszébe jutott a rendkívüli esemény, amire a parancsnok a második mondattal utalt. Nem is olyan rég egy szabálytalan fegyverkezelés során, a vétkes őrkatona agyonlőtt egy polgári alkalmazottat. Sorozatosan véghezvitt szabálytalanságok vezettek a fiatal kazánfűtő halálához. Nehezítette a lelkét, hogy az elhunyttal bevonulása előtt együtt dolgozott első munkahelyén. Átfutott az agyán, nem lesz könnyű szolgálat! Nem is lett.
A szolgálat átvételét követően került a Helyőrségi Őrségnél szolgálatban lévő zászlós közvetlen alárendeltségébe. Megkapta az eligazítást és azt követően a zászlós minden rendszabály, utasítás betartását, betartatását megkövetelte, személyesen tőle -mint őrparancsnoktól- várt jelentést mindenről. Nappal és éjjel! Semmi rendkívüli nem történt, csak állandó éberségben, odafigyelésben, szolgálatban telt el a 24 óra.
Kutya kemény és fárasztó 24 óra!
A tisztes néha arra gondolt, hogy ez már túlzás! Aztán rendben letelt a szolgálat, nyugodt érzéssel mehetett pihenni, majd felkészülni a következő őrszolgálatra. Másodjára is a zászlóssal együtt léptek szolgálatba. A követelmény semmit sem változott, viszont a végrehajtás már sokkal gyorsabban, könnyebben ment.
A tisztes arra gondolt, ennek így kell lennie. A második, egyben az utolsó ilyen szolgálata volt, mert többet az alegység abban a hónapban nem adott és következő hónaptól már próbaidős szakaszvezetőként teljesített szolgálatot. A szolgálat végeztével a zászlós elégedettségének adott hangot. A fiatal tisztesnek ez nagyon jól esett!
Arra gondolt, kiállta az első próbát, nem bukott el! Az a fiatal őrparancsnok én voltam a zászlós pedig Bajai József. Nem történt akkor semmi rendkívüli, csak nekem életem első éles lőszerrel ellátott 24 órás őrszolgálata volt, először láttam el őrparancsnoki szolgálatot, először parancsnokoltam "éles helyzetben." Meg azt hiszem az első olyan megmérettetésem volt, amin a későbbiekre nézvést sok múlott. Bajai József zászlós pedig következetességével elősegítette, hogy sikerrel vettem ezt az akadályt. Többet nem "sodort" egymás mellé bennünket a szolgálat és az élet, ezért most köszönöm meg! Törzszászlós Úr köszönöm! Köszönöm a szolgálatot! -
Öreg Bajás egy legendás katona volt. Nyugodjék békében. Én is szeretettel emlékszem rá.
VálaszTörlés