Szevasztok!

Szervusztok! Kézcsókom. Jó estét! Helló!
Ez vagyok én! Ma! Három változat. Friss.
Mármint a fotó friss. És a borotvált pofa.
Frissen borotvált. Így a nagyjából teljes paletta, ahogy lehet engem látni. Nagyjából!
Látni. Meg megismerni. Csak úgy mondom!

Én vagyok az a pasas aki ha rád köszön,
akkor vagy a napszaknak megfelelően, vagy a hölgyeknek esetleg kézcsókom.
Tegeződő viszonyban lévő ismerősöknek szervusz, szevasz, nagyon ritkán helló.
Csak úgy mondom!

Megjegyzem, azért nincs szemüveg nélküli fotóm, mert engem úgy már nem látni, mert akkor én nem látlak. Élesen. Apropó élesen!
Ha már az élesnél tartok, ez egy speckó cvikker, a lencse miatt a perifériás látásom addig kissé homályos amíg oda nem fordítom a fejem.
De ez nem baj. Mert engem úgy tanítottak, ha rám köszönnek akkor udvariasan forduljak oda s köszönjek vissza. Akkor is ha nem ismerem meg a köszöntőt.
Csak úgy mondom!
Engem úgy tanítottak, hogy ismerősnek akkor is köszönni illik, ha szemből jön, akkor is ha más irányból de felismerem. Meg arra, ha véletlen nem veszem észre és rám köszön, akkor odafordulni, viszonozni a köszöntést, esetleg lehet egy elnézést is bedobni.
Csak úgy mondom!
Oszt vannak ugye még a hölgyeknek járó és az idősebbeket megillető, meg az engem is megillető egyéb előírások, szokások, tanítások.
Csak úgy mondom!
Ja a napszemüveg! Azt nem azért szoktam felcsippentetni, mert nem akarlak látni. Nap! Például. Vagy mert csak elfelejtettem levenni ugyanis mögüle átnézni egészen világos.
Világos? Csak úgy mondom.

No persze, ha valaki már nem ismer meg ... vagyok én is így. Én úgy szoktam, ha rám köszön, kellő udvariassággal viszonozom. Esetleg ha úgy adódik akkor, kérdés, magyarázkodás, stb. Tisztázzuk.
No persze, ha valaki már nem akar megismerni ... van egy rossz szokásom!
Hölgyeknél háromszor, férfiaknál kétszer. Oszt többé nem próbálkozok!
Nincs harag! Csak úgy mondom. A miheztartás végett!

Ez alól a három kettő kitétel alól kivételt képez az, amikor megvan a szemkontaktus (látom benne amit látok és amit látnom kell) és az illető meg elkapja a tekintetét akár a köszönés előtt, akár utána. Nos, akkor vele végeztünk is!
Nagyjából az egész témával is végeztem. Csak úgy (el)mondtam!