Szomorú SMS (†)

Ez volt a második bejegyzésem a MJ - Vándor blogon amelyiket "Hadban" címkével láttam el s írtam 2010.március 31-én.
Ahogy azt megígértem, megkezdem a katonai tárgyú, emlékű írások áttelepítését erre a blogra.
Sajnos, ez is szomorú tartalommal töltött.
Itt a helyük. Itt is! Emlékezzünk!

-Rövid üzenet! Rövid, de szomorú!
Tegnap reggel jött és csak annyi állt benne: Meghalt a ....!
Nagyon szomorú és lehangoló, mert megint elment egy bajtárs, elöljáróm, egy igazi katona. Azóta több alkalommal ültem ide a gép elé és csak rakosgattam a gondolataimat, néztem a monitort, de a döbbenettől nem tudtam hol elkezdeni.
Korán ment el, nagyon korán! Mindössze hatvanat számlálnak évei és ez már így is marad. Oly sok éven át ismertük egymást, hogy igazából nem is tudom a kezdetét.
Ő zászlóalj parancsnok volt már akkor, mikor én első tiszti rendfokozatomba léptem, de már azt megelőzően is szolgáltam vezénylete alatt. Ő a zászlóalj parancsnoklása mellett a laktanya parancsnoki tisztét is viselte, s így számos alkalommal kerültem irányítása alá. Számos alkalommal vettem részt hadgyakorlaton, hol Ő is vezette a zászlóaljat, nem egy esetben alárendeltségébe is kerültem. Láttam Őt eligazítást tartani, mikor tombolt a szél a hegyen, csontig hatolt a hideg és vízszintesen "esett" a hó. Láttam és hallottam, mert ott álltam vele szemben az alakzatban. Hallottam, mert figyelni kellett rá, súlya, tartalma volt annak amit mondott. "Ízig vérig katona volt, igazi katona!" Abban a megtiszteltetésben volt részem hosszú évekig, hogy ismerhettem a parancsnokot, mikor parancsnokolt! Később más területre szólította a szolgálat, humán területre. Akkor a sors szeszélye folytán, magam is humán területen szolgáltam, így nem egyszer fordultam -mint elöljáróhoz- személyesen hozzá. Elintézendő ügyeket vittem, bajtársak ügyeit. Mindig szívélyesen fogadott, nem volt nála olyan, hogy felesleges kérdés, segítőkész volt, precíz, türelmes, törődött a problémával és az embert, a bajtársat is nézte mögötte.
Abban a megtiszteltetésben volt részem évekig, hogy ismerhettem a parancsnokot, mikor a beosztottairól gondoskodik! Egy esztendeje, névnapunkon kölcsönösen meggratuláltuk egymást neten. Valamiért az idén ezt elmulasztottuk. Nem ez a baj, hanem az, hogy ez a mulasztás már nem pótolható! Elnézésed kérem alezredes Úr!
Ő, Kaczor József alezredes (†)!-