Ez volt a következő bejegyzésem a MJ - Vándor blogon amelyiket "Hadban" címkével láttam el s írtam 2010. szeptember 29-én. Ahogy azt megígértem, megkezdtem s immár folytatom a katonai tárgyú, emlékű írások áttelepítését erre a blogra. Sajnos, ez is szomorú esemény miatt született írás. Itt a helyük. Itt is! Emlékezzünk!
Négy hónapja már, mikor ígéretet tettem, felidézek egy történetet arról a kiváló emberről, kiről igen nagy tisztelettel beszélt hajdan volt sofőrje is Árpi. Elérkezett az ideje! Az idő nem számít, nem is említek évszámokat.
Mikor a történet játszódott, már néhány évet eltöltöttem a seregben és hosszabb távra terveztem ottani "tartózkodásom". Jelentkeztem továbbtanulni és közvetlen feletteseim határozott ígéretét, támogatását is bírtam.
Aztán minden megváltozott. Megkezdődtek az átszervezések, közvetlen feletteseim is mások lettek, más elképzelésekkel és az én ügyemet félreseperték. A velem lefolytatott elbeszélgetést az a kiváló főtiszt vezette, kinek keze alatt Árpi is szolgált sorkatonaként. Ajánlott nekem beosztást és megkérdte mi a szándékom?
Megjelentettem, hogy inkább leszerelnék és a polgári életben próbálok karriert építeni. Egy pillanatra meglepődött, mert nem ezt várta tőlem, hisz ismert szolgálatból személyesen is. Kicsit várt, majd indoklást kért.
Megjelentettem, hogy nem is oly rég egészen más ígéreteket kaptam, arra terveztem és alapoztam a jövőmet. Támogatták a továbbtanulási kérelmem és annak megfelelő beosztásba is terveztek. Így, hogy ez megváltozott, inkább levetem az egyenruhát.
Rövid gondolkodás után elküldött azzal, hogy másnap folytatja a beszélgetést.
Másnap határozottan közölte velem, fogadjam el a felajánlott beosztást és szeptemberi kezdéssel kezdjem meg a tanulmányaimat, mire végzek bizonyosan adódik megfelelő beosztás is. -"Egy esztendő múltán tisztként akarok önnel találkozni"!
Természetesen elfogadtam, mert Ő egy hiteles ember és parancsnok volt!
Állta is szavát, -szeptemberben újra be kellett avatkozzon- mikor ismét megpróbáltak "elfelejteni". Neki köszönhetem, hogy katona maradtam, tanulhattam és tiszt lehettem. Tábornok Úr.....! In Memoriam Cserhalmi Mihály vezérőrnagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése