Ez volt a következő bejegyzésem a MJ - Vándor blogon amelyiket "Hadban" címkével láttam el s írtam 2010. szeptember 4-én. Ahogy azt megígértem, megkezdtem s immár folytatom a katonai tárgyú, emlékű írások áttelepítését erre a blogra. Sajnos, ez is szomorú esemény miatt született írás. Itt a helyük. Itt is! Emlékezzünk!
- "Tudjátok, mikor nekikezdtem ennek a blognak, feltett szándékom volt, hogy nem írok a seregről. Nem volt ennek semmi különösebb oka, csak más tartalommal képzeltem el. Aztán írtam több bejegyzést az életemről, s már akkor kezdtem belátni, elkerülhetetlen lesz. Huszonöt évnyi indoka van, eddigi életem csaknem fele! Igazán sajnálom, hogy így, ilyen szomorúra sikeredett a kezdet. Sajnos lesznek, kik korábban távoztak és csak később fogok megemlékezni róluk, mert megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk.
Ők mikor elmentek még nem írtam, vagy még kitartottam eredeti elképzelésem mellett. Ez utóbbit sajnálom, lesz miért elnézést kérnem. Hitem szerint, ha van egy más dimenzió, akkor soha nincs későn! Születésünkkor magunkkal hozzuk az elmúlást, de nem érdemes ezen gondolkodni, mert ha eljön az idő akkor itt nincs tovább.
Mindegy mi módon, de emlékezzünk, mert megérdemlik. Tőlem meg erre telik és talán sikerül segítenem az emlékezést!"
(Szomorú SMS bejegyzésemhez fűztem anno hozzászólásként a fenti gondolatot.)
Sajnos itt az idő az "mulasztás" bepótlására. Ezredes úrral, egyszer Pécsen egy lőbajnokságon kerültem munkakapcsolatba. Ő mint a rendezvény egyik ellenőre, én mint a kaposvári csapat kísérője voltam jelen. Természetesen ismertem őt, csak addig nem sodort a szolgálat a közelébe. Miközben folytak az események, én dolog híján szemlélődtem a rendezvényen és igyekeztem nem láb alatt lenni. Egyszer csak magához intett és megkérdezte, hogy mint csapatvezető, miért nem intézem a csapat ügyeit? Megjelentettem ezredes úrnak, hogy nem abban a minőségben vagyok jelen, hanem mint egyszerű kísérő. Tudomásul vette és felkért tartsak vele, ha van kedvem. Persze, hogy volt! A nap jó részét kíséretében töltöttem, sokat beszélgettünk és mikor tette a dolgát a háttérbe húzódva figyeltem őt. Mindig higgadt volt, nyugodtan, de határozottan kérdezett és türelmesen meghallgatta a választ. Egyszer sem láttam sietni, kapkodni. Megfontoltság, higgadtság sugárzott a mozdulataiból is és megnyilatkozásaiból is. Bár én sem voltam az elhamarkodottság híve, azért hamar eldöntöttem, érdemes ellesni és tanulni tőle! Örökre megjegyeztem azt a napot!
A későbbiekben sem kerültünk többet munkakapcsolatba, csak néha "összefutottunk". Mindig udvariasan viszonozta a köszöntést és néha váltottunk néhány szót.
Azután nyugállományba vonult. Attól kezdve kicsit többet láttam, mert sokat dolgozott a kiskertjében. Meg is látszott! Néha-néha összefutottunk az utcánkban is és váltottunk pár mondatot. Semmit nem változtatott rajta a nyugállomány! Megfontoltság, nyugodtság sugárzott róla, udvarias volt és higgadt. Nem kerültünk soha közelebbi kapcsolatba, csak tiszteltem és elismertem őt! Egy talpig úriembert! Holnap töltené be a 66. életévét!
Ő Fekete István ezredes (†)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése