Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2011. szeptember 4., vasárnap

Alaptörvény asztala

Megáll az eszem és csak egy helyben toporog!
Hallottam már sok baromságot. No de ez! Minden önkormányzati hivatalban egy alaptörvény asztala, természetesen meghatározott alaki kellékekkel. Istenem!
Ne lássam a Jeges tengert -pedig nagyon szeretném- ha ez normális dolog. De legalább nem túl drága. Leszámítva azt az ötven millát, amennyit a kormány szán az ingyenesen igényelhető példányokra. Mondjuk 120 ezer példányra.
Miért? Ezek a szerencsétlenek tényleg azt hiszik ettől lesz majd valaki jó állampolgár és elkötelezett hazafi? Ettől? Meggyőződésem, hogy ettől ugyanúgy nem, mint a tenyérnyi nagy kokárdától sem, meg a házak homlokzatára magánszorgalomból kitűzött zászlóktól sem. Sem nemzetiszínűtől, sem pedig az árpádsávostól, sem pedig más divatból felvett -például díszmagyar mente- külsőségtől nem.
Viszont visszataszító és irritáló könnyen lehet!
Nekem -katonának- szent a zászló! Éppen ezért a farkát verném ki szöges léccel annak, ki feltűzi a háza csúcsára és ott hagyja színeit vesztve lerongyolódni.
Büszkén nézi, mikor a cafatokat lengeti a szél?
Ugyanígy a szalagcsillaggal. Annak is megvan a módja és az ideje is!
Most aztán rohadtul kíváncsi vagyok, hogy mi végre is a hajcihő a kiállított alaptörvényekkel? Az Alaptörvény Asztala!
És a szolgálatára, gondozására kijelölt személy! Asztalszolga? Úr Isten!
Tényleg elhiszik, hogy ily módon sikerül méltóképp eljuttatni az emberekhez?
Uram Atyám! Az lenne a méltóképpen, ha nem lennének -nemzetközileg is- vitatott passzusai!  Felülmúlták a NENYI-k kifüggesztésére kiadott utasítást.
Meg kell állapítsam: a hülyeség mégiscsak ragályos! Főleg ha hatalommal terjesztik!

2 megjegyzés:

  1. Érdekes hozzáállás - bocs, hogy így beírok ide, de mitől rossz az, ha nemzeti zászlót fú a dunai szellő az udvarunkon? Bizony éppen most rongyosat, mert a vihar megtépázta, s még nem voltunk zászló beszerző helyen.
    Svédországban szinte minden kertben és máshol is ott leng a zászló, az a nemzet logoja és lobogója- nálunk miért visszatetsző, miért magyarkodó?!
    Mért nem csak egyszerűen magyar?!
    Azt már csak félve kérdezem mi is a gond az árpád sávos zászlóval, amely pl. Ráckeve fő terét betölti?! Ott van a köztársasági elnök palotájában?!
    Tekintsünk a dolgokra történelmi távlatokban.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Márta! Én hibáztam, mert nem fejtettem ki bővebben mondandóm, azt hittem így is érthető leszek. Megteszem most.
    Nem érdekes hozzáállás, hanem tapasztalatokon nyugvó tényszerű. Ne kérj elnézést, írj máskor is ha van mit megvitatni, vagy ha kétségeid maradnak mondandómat illetően. Nekem nem bűn, ha valaki másként gondolkodik, vagy mást gondol valamiről.
    Kérdésedre válaszolva semmi rossz nincs benne, fújja csak a dunai szellő és lobogjon büszkén. Akárcsak a nemzeti színű, vagy az árpádsávos. Nincs ezzel gondom. Azzal van, amit írtam.

    " .. színeit vesztve lerongyolódni .."

    Ahol a zászló már színeiben is nehezen felismerhető, ott nem kell vihar a fesléshez! Figyeld csak és te is fogsz látni ilyet nem egyet, nem kettőt. Sajnos! Könnyen felismerhető és megkülönböztethető a "magára hagyott, elfeledett, gazdátlanná vált" zászlótól a "balesetet szenvedett" zászló. Na nehogy már elhiggyem, hogy az elsőként említett zászló hazafiságból került ki. Fenéket. Majmolásból, divatból, utasításra. Ahol s akik tisztán hazafiságból tűzik ki, ott s azok meg is becsülik. Ott nem hagyják így tönkremenni. Más amit te mondasz. Persze, jöhet egy nagy szél, vagy jég, vagy bármi hasonló. Megtépi, megszaggatja, de akkor az első adandó alkalommal leszedik és kicserélik. Vagy másnap, vagy napok múltán, de nem hónapok teltével, vagy nem jövőre. Az általad említett Svédországi zászlókból sem hiszem, hogy találni náluk már csak meghatározhatatlan árnyalatú kéket és a sárgát fehérig fakuló kereszttel.
    Legyen, vegyük át. De ne csak a szokást, hanem a hozzá tartozó kultúrát is. A zászló jelkép, aki felvállalja, annak fel kell vállalnia a vele járó kötelmeket is. Nem elég egyszer megvenni és feltűzni, oszt végeztünk. Nem.
    Sajnos azt kell mondjam, hogy ez vonatkozik egynémely középületre, köztérre is. Kitűzték anno utasításra és azóta sincs gazdája. /Nem Ráckevéről beszélek./
    Bizony, tekintsünk történelmi távlatokban! Visszatekintve az látható, hogy a nemzeti zászlóknak, de más zászlóknak is becsületük volt. Nagyon nagy becsületük. Ha a zászló elesett, minden elveszett. Avagy nem így volt? Akkor viszont előre tekintve is azt kell mondjam, hozzuk vissza a becsületét, tiszteletét is!
    Ügy vélem nem sok különbség van kettőnk ebbéli nézetében. Üdvözlettel: A Bohóc

    VálaszTörlés