Élet élet ...

Na! Holnaptól összeülnek az "istenek". Kicsike istenkék is, meg a nagyobbacskák is élükön az istenek istenével  a"mindenhatóval". Na nem az Olümposzon, csak itt helyben, határainkon belül Hajdúszoboszlón. Miért is mennének a mi istenkéink külhonba? Csak egy sima kis kihelyezett ülés lesz. Amúgy meg illetlen lenne tőlük, ha határainkon túlnan ülnének s hoznának kemény döntéseket az magyarok életiről. Meg nem mellékesen spórolnak is a költségekkel. Nem lesz ám a megszokott eszem-iszom, dínomdánom.
De nem ám! Meg kell elégedniük a "szaros" négycsillagos ellátással.
Na nekünk sem lesz habzsi-dőzsi! Most majd előjönnek a remekebbnél is remekebb ötletekkel, amivel be lehet tömni azt a fránya likat a költségvetésen. Közben a mi ellátásunkról leveszik az utolsó csillagocskát is. Sürgősségi ellátásban az ideit, aztán meg majd a jövő évit is. Ahhoz már komolyabb kezelés kell, mert rohadt nagy a lik.
Előzetesnek mindjárt megdobtak bennünket a cigaretta meg a szeszes italok valamint a gázolaj jövedéki adóemelésével és nem mellékesen szigorítanak az adóbefizetéseken. Ez utóbbin majdnem fellelkesültem. De nem! Győzikék és hasonszőrűek, meg nagyobb stílűek továbbra is nyugodtan lehetnek. Nem, nem! Ilyen dolgokról szó nem eshet! Csak az áfák, meg a jövedéki adók behajtása lesz figyelmesebb. Elég lesz? Dehogy lesz elég! Mellesleg a nafta áremelkedése magával emel majd szinte mindent, amit fuvarozni kell. Mondjuk akár a tömegközlekedést is és az alapvető élelmiszereket. Nem megszorítás! Mit nem gondolsz! Átrendezés. Át-ren-de-zés!
Valamiért az állami beszerzési stop nem igazán tud meghatni. Hogy miért? Azért, mert már beszerezték amit nagyon akartak, amúgy meg eddig sem tartották meg ebbéli ígéreteiket. Egy nagy ló hímtagot! Ami nekik jár -illetve kell- az jár! Oszt nincs bele pofa!
Majd jön a többi is, amit még le lehet, azt le is nyomnak a torkunkon. Mert amikor a mi mindenhatónk tömi a likakat, az nekünk szokott fájni. De nagyon! Ambulánsan kezel az isteni kéz és nem nagyon foglalkoztatja a fájdalom csillapítása.
Igazi nagy isten ő! Egyik kezével oszt, a másikkal foszt. Egyik kezével oszt egy kokit, vagy sallert, a másikkal meg közben elveszi előled a maradékot is. Hát nem csinálja ügyesen? Így kevésbé fáj, mert a füles miatt könnyfátyolos szemeddel azt sem látod mit is vesz éppen el? Nyugi. Majd apránként. Mindent.
Főistenünk a legfőbb hadúr is egyben s mióta kezében tudhatja a hadvezéri pálcát, azóta hadban áll. Most épp gazdasági szabadságharcot vív. A háborúhoz meg három dolog kell. Pénz, pénz és pénz. Az meg neki nincs, csak nekünk van. Pontosabban ami neki van, az kell is neki, azt nem adja. Adjuk mi. Hisz értünk harcol  ő a nagy , a rettenthetetlen.
Élet élet ... Nehéz az élet! Kurva nehéz. De ... Lesz ez még rosszabb is!

Azért nem mindenkinek. Csak kis szervezés és odafigyelés kérdése. Hozom a példát.
Cini, Cini muzsika, táncol a kis Sarolta. Méghozzá vígan és gondtalan.
A ház amiben él, az nem az övé. Valami haver adta ideiglenes használatba ugye? A bútorokat, berendezési tárgyakat a haverok dobták össze. Gondolom hozott mindenki valami kis használt vacakot. Na jó, a plazmatévé véletlen csúszott be. A kocsi amivel furikázik szintén nem saját. Csak úgy van használatra. Tulajdonképp nincs is semmije. Nem is lehet, hisz vissza kell fizesse a megkárosítottaknak azt a néhány tízmilliót. Így gyakorlatiasan nézve a melle sem az övé, mert más pénzén plasztikáztatta. Tényleg! Miért nem rakat rá valaki inkasszót? Jó, jó! Csak vicceltem. Amit költ, vesz az nem az ő pénzéből megy, mert az nem teljesített törlesztés. Tehát nincs semmije! De rohadtul jól él. Csak rá kell nézni. Fodrász, smink, manikűr, pedikűr. stb. Meglepne, ha maga főzne.
Jól él na! És tényleg. Mert foglalni úgyszólván képtelenség nála -amit mégis sikerül. az meg senkinek nem kell-, letiltani nem lehet tőle. Sokáig nem értettem, miért nem lehet tiltani, hová lesz a gázsi? /Győzike óta értem./  Na! Nem ragozom tovább. Cininek semmije nincs és a semmiből él. Gondolom annyi adót is fizet! Szóval így is lehet. Nyugodtan, gondtalan, kényelmesen. Népszerűségben és tejben-vajban fürödve.
Nehogy valaki megpróbáljon meggyőzni arról, hogy egyedi esetet ragadtam ki! Nehogy!
Vedd ki a nevet és máris nem egyedi! Meg arról se győzködjön senki, hogy ez jól van így.
Nem! Nem mondtam, hogy "ezek" tehetnek ezekről a dolgokról!
De még nem is tettek semmit azért, hogy ne így menjenek a dolgok. Vagy legalább ne ennyire egyszerűen, nyilvánvalóan és vérlázítón.
Tehát! Ezek is tehetnek róla! Mondom is!
.