Az utolsó ösvényen (†)

2014. február 27-én datált írásom.

Ez volt a következő bejegyzésem a MJ - Vándor blogon amelyiket "Hadban" címkével láttam el s írtam 2014. február 27-én. Ahogy azt megígértem, megkezdtem s immár folytatom a katonai tárgyú, emlékű írások áttelepítését erre a blogra. Sajnos, ez is szomorú esemény miatt született írás. Itt a helyük. Itt is! Emlékezzünk!

Egy hete. Pont egy hete lépett az utolsó útra. Hirtelen, gyorsan s váratlanul. Hány évig is tapostuk együtt a "hadi ösvényt?"
Majd tizennégy. Hány gyakorlaton voltunk együtt? Évente legalább három nagyon.
Télen s nyáron egyaránt. Kisapostag, Géderlak, Gombolyag, Tapolca, Veszprém, Pápa, Gyulafirátót, végig a Bakonyon. Hóban, fagyban, sárban, porban, hőségben.
Csak mi hirtelen előugrott! Sok mi kimaradt a felsorolásból.
Vagy az összekovácsolások, rendszergyakorlások, célkövetések? Taszár s Kaposvár környékén. Nem adjuk azt össze soha! Hány gördülő kilométert tettünk meg együtt közutakon? Mennyit földutakon, terepen? Hány tengelykilométert zötykölődtünk vasúti kocsikba zárva, mögöttünk a pőrékre felrakodott technikával? Hányszor rakodtunk be Kiskorpádon s ki valahol a célállomáson? Nem adjuk ezt össze soha!

Vagy a szabadidős sakkpartik? A sportnapok asztalitenisz partijai? Sokszor összecsaptunk. Hányszor? Nem adjuk azt össze soha!
Mint ahogy a mérlegünk sem. Az biztos, ellened asztaliteniszben esélytelen voltam.
Sakkban felvettem a kesztyűt, de a végső mérleg a javadra billen. Jobb is voltál benne és veszíteni sem szerettél. Sportban nem! Sportban nehezen viselted a kudarcot még akkor is ha egyszeri volt. Mégis ki számolta volna? Sem akkor, sem azóta. Nem adjuk azt össze soha! Nem adjuk, mert miért is adnánk? Nem kellett, nem kell, mert nem a statisztikáért cselekedtük, hanem tettük amit tenni kellett. Szolgáltunk, s ha lehetett, ha úgy adódott kikapcsoltunk.
Majd tizennégy év!
Ezernyi cselekedet, ezernyi elvégzett dolog, ezernyi élmény, mindannyi felemlegetni való. Csak idő s terjedelem nincs már rá. Indulnom kell. Indulnunk kell.
Megyek, megyünk és elkísérünk most az utolsó kilométeren, az utolsó " hadi ösvényen". Emlékeinkben, megmaradsz, mint ahogy aláírásod az emlékplakettünkön.

Ez a poszt 2014. 02. 27-én 14.30-kor villan fel, amikor az emlékezet lángjai, s amikor megkezdődik az utolsó tiszteletadás, amikor felállnak a díszőrök. Ott leszek! Ott leszünk!
Skoda László őrnagyról szóltam, s szól érte a lélekharang!