Nemzeti szaporodási program

Szaporodj magyar! És a haza fényre derül!
Megnéztem ennek a
Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom
videós felhívását.
Baszott jó! (Elnézést. De ez idevágó volt.)

Bocsánatot kérek, ha túlságosan értetlennek tűnök, de volna néhány kérdésem. Nem mintha a hátsó szándékot sejtenék, csak hát a dolog legyen egyenes, kerek és feszes! Úgy megyen!

Akkor hát, a kérdéseim. Pusztán csak, érdeklődnék!
Az én korosztályommal mi a helyzet? (Viszonylag jó karban lévő, nem agyonhasznált még egy darabig életképes hajszál híján hatvanas.)
Nálunk beszámításra kerülnek a már meglévő, ámde időközben felnőtt és szintén szaporodásra képes, sőt szaporodó felnőtt gyerekek, vagy kezdjük elölről?
No de! Bízván a legjobban és beszámítanak, akkor hogyan?
Csak azok kik idehaza maradnak és idehaza szaporodnak? De akkor a kint élők helyett újat kell csinálni? Jelzem ennek is van logikája. Ha még idehaza házasodott és utána mentek ki, akkor nyílván mindkét kivándorolt szülőnek elő kell állítani a pótlást!
Ok! Ha igen, és nekünk, kalandvágyból idehaza maradt szülőknek kell megszaporodni az elmaradt népszaporulatot akkor mennyit?  Hanyad íziglen?
Mert ugye, a kint élő szerencsétlen, jobb sorsra érdemes -jobbra, de hol- gyermekünk nem idehaza szaporodik, s helyette nekünk kell az unokák, dédunokák hiányát is összehozni? Vagy esetleg többet?
Hetedíziglen?
Ha ne adja Isten, de adhatja, mert a hetedíziglen is tőle származik, akkor figyelmeztetnék előrébb haladott korunkra és kérném -ha ennek az elvinél komolyabb akadálya nincs-, hogy a hiánypótlás eredményes, sikeres, még éltünkben befejezhetősége érdekében, ideiglenesen vezettessék be a többnejűség.
Mert ugye, különben kivel?
Mert mi férfiak, a szaporodási folyamat ránk eső részében még csak-csak (legalább is nekem reményem van rá, de más nevében nem nyilatkozok) de a nejeink már nem biztos, hogy biztonsággal kihordanak ennyi gyermeket. Sőt. Biztosan nem.
Meg mellesleg, ha az asszonyok a kornál fogva nem is vállalják, akkor a nemzeti szaporodási program minden terhe ránk hárul? Ha igen, akkor legalább a program kitalálója biztosít nekünk alanyt? No meg persze alibit (az asszony miatt) is?
Mindenképp szükség volna a biztosításra, mert ez a feszített tempó a mi korunkban már amúgy sem veszélytelen, de ráadásul viszi az időt is, nem lesz már időnk kitérő női manőverekre! Bele a közepébe!
Az alibi meg feltétlen!
Szent cél ide, szent cél oda, de az semmiképp nem korrekt dolog, hogy míg mi vígan szaporodunk, kufircolunk, szegény asszonyaink meg még meg is bántsuk?
S kérdem én, mi lesz azokkal a kevésbé szerencsés szülőtársakkal, hol már a férfiember sem vállalja be? Vagy ne adja -de azért megeshet-, be sem tudja vállalni?
Na jó! Számos itt a kérdés, a tisztázandó. Még egyet.
Ha a nemzeti szaporodási program biztosít minden feltételt, adott esetben alanyt is, akkor azt bizonyos feltételek megléte -vagy meg nem léte- esetén visszautasítható? Kérhető cserealany? Ha igen hányszor? Vagy nincs mese, kötelező és durr bele?
Jól átgondolt ez? Egészen biztos, hogy a kereszténydemokrata erkölcsbe belefér?