Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2018. április 2., hétfő

Még látjuk egymást!

Megint elmondok egy történetet. Ez is igaz.
A kép most nem illusztráció, a történethez tartozik.
"Sajnos" sokakat ki kell ábrándítsak, nem úgy lövették ki. A diákok kaposvári demonstrációjára már ezzel a tekintettel mentem el, s mert nem akartam a népeket riasztani hát ugye:
"a napszemüveg öltöztet".
Nagypéntek előtt való reggel vettem észre, hogy így nézek ki a saját szemüregemből. Pontosabban, azért ennyire nem!  Bár nejem drága a szemészet felé próbált "taszigálni" én ellenálltam. Hová az a nagy rohanás? Pláne félszemmel!
De nagypéntek reggelre nemhogy javult volna, vagy legalább marad, hanem csúnyább lett. Pont mint a képen! Nagypénteken viszont hová lehet menni? Tüntetni például.
Szombaton már kénytelen voltam megadni magam a verbális erőszaknak, főleg mert megjött Pöti leányom is és két lúd már legyőz egy ekkora nagy disznót is mint én.
Elmentem az ügyeletre. A Kaposi Mór Oktató Kórház szemészeti ügyeletére.
Nos kérem! A regisztráción egy igen kedves, udvarias hölgy megtájékoztatott, hogy a szemészeti ügyelet van szombaton is, az osztályon ügyelnek, oda valóban nem kell beutaló, nem kell visszamennem és nyomogatnom az automatát sorszámért.
Fogta a klaviatúrát és beregisztrált.
Fent az osztályon, volt már három "szemtelen" előttem, beálltam a falat támasztani negyedikként. Az egyik korombéli úriember megkérdezte tőlem, hogy én is flexeltem tán? Mondtam neki, hogy most nem, de néha szoktam azt is, és megmutattam neki a mutatóujjam bizonyítékként. Tőle nem vártam bizonyítékot, láttam a szemét.
Mondta, még pár perc s jön a doktornő, tízig intézi az osztály betegeit dolgait, tíztől meg a mifélénket. S lőn! Tíz után kicsivel bekértek két ellátandót, öt perc sem telt el, engem is, de már név szerint. Tehát nem elvesztegetett idő az a regisztráció!
Bent egy roppant udvarias nővér a betegfelvételt intézte, ez esetemben ugye a panaszom rögzítése az adatokkal együtt, közben egy másik nővér kedves mosollyal megpróbált velem farkasszemet nézni, utóbb kiderült ő az asszisztens.. Bár nem hazudtam azt, hogy aznap reggelre, hanem elmondtam a frankót. ezen egyáltalán nem szörnyülködtek el, hogy akkor miért nem aznap, miért nem oda, meg effélék amiket szoktam volt olvasni másoktól. Újabb öt perc sem tán, s már a doktornő vizsgált. Udvariasan, mosolyogva, tájékoztatva. Pillanatok alatt megírta a vizsgálatról a papírt, közben ellátott jó tanácsokkal, megnyugtatott. És kész!
Tokkal s vonóval nem voltam ott fél óránál többet, s közben találkoztam négy igen udvarias, kedves, mosolygós szakemberrel, kik nyugodtan, precízen végezték a dolguk.
S hogy miért írtam ezt meg? Tán mert manapság nem divat jó dolgokat megírni!
Szóval a helyzet az, még látjuk egymást! Még én is!

4 megjegyzés:

  1. Szemesnek áll a világ. Te sem lehetsz szemtelen.
    Jobbulást! Gyógyulást, és egy nagy harcsát az ijedtségre. De nem fárasztani,hanem hálóval kiemelni! Nehogy megint nyuszit játssz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm! Egy harcsa tényleg nem lenne rossz!
      2014-ben április 1-én fogtam az első harcsát.
      https://mjozsef.blogspot.hu/2014/04/harcsa-pergetve.html
      Sajna csak fárasztva, erőltetve megy, de akkor legalább tudnám, mitől is pirosodik a szemem mint a "bagzó nyúlé"?

      Törlés
  2. Én az elmúlt nyáron 24 órát töltöttem bent a sürgősségin. Na nem azért mert várakoztattak, hanem mert nem tudták megrendszabályozni a kólikázó epémet, ami úgy fájt,majd beledöglöttem. Én is csak pozitíve tudok nyilatkozni a velem való bánásmódról, a segíteni akarásról. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy volt némi protekcióm is, de feltételezem enélkül sem jártak volna el velem sokkal rosszabbul. Szóval, vannak pozitív példák is. Hál istennek! Jobbulást Józsikám! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Voltam már én is párszor a sürgősségin. Mikor flexel igazítottam az ujjam állásán, vagy mikor a kígyómarás után orbáncom lett. Nekem sem voltak rossz tapasztalataim.
      Hát még a kardiológia! Mikor infarktussal bekerültem, igaz annak már 12 éve, mindent megtettek, de tényleg mindent és azonnal! De a 12 év eltelte ellenére is hivatkozhatok rá. Sőt! Mert azóta is rendszeresen járok ellenőrzésekre, terhelésre, volt már ellenőrző katéterezésem az infarktus után, és hát ha akarnék se tudnék rosszat mondani. De nem is akarok! Ha egyszer nincs okom rá. A katéterezésnél ott kellett lennem reggel, de a beavatkozás délután kettőkor volt. Hosszú idő, de egyrészt hozta a kötelező protokoll, másrészt meg írta az élet. Ezt el lehet fogadni, vagy lehet hőzöngeni. De utóbbit minek? Előrébb mozdítja a kapcsolatot ha hőzöngés helyett kérdez az ember. Nekem még mindig válaszoltak, mindig udvariasan ahogy kérdeztem. :) Köszönöm szépen! :)

      Törlés